RETRÓ-konyha
Tavaly ősszel egy száz éves házba költöztünk. Férjem munkanélküli volt akkor, tehát minden fillérnek helye volt. A szegénység kreatívvá tesz.
Csak egy helyen a fürdőszobában van meleg víz, ezért a mosogatást a gáztűzhelyre tett vajlingban vittem végbe. Rögtön átálltam arra az üzemmódra, hogy csak a zsíros, piszkos edényt mosogatom. Fatányérról eszünk, vagyis a morzsák a madaraké, száraz törlővel letöröltem és újra tisztának tekintettem. Zöldség tisztítás után, csak hideg vízzel öblítettem le az eszközöket, a húsos eszközöket sóval fertőtlenítettem le, utána békás mosogatóval átmostam. A serpenyők, tepsik vagy mosogatás nélkül újra munkába foghatók vagy papírtörlővel áttöröltem őket.
A fürdőszobában nincs vegyszer. A fürdővizet nagy műanyag kannával használom WC-öblítésre, persze nem a nagydolog után. Valamint beöntöm a mosógépbe. Szerencsére az enyém elfogadja.
Megmondom őszintén nagyon szerencsétlennek éreztem magam sokáig, hogy így kell élnünk, de ma már látom a pozitív oldalát is.
Eszembe jutottak azok a szüleim által használt praktikák, melyeknek talán ma mar kevesen vannak birtokában.
Ezek a technikák beruházás nélkül energiatakarékosan használhatók!
Mosolyogva olvasom a "Retró Konyhát".
VálaszTörlésTeljesen normális az ahogy használjátok, nem olyan túl "rég", (a hatvanas évekbe) még a városi emberek többsége is így élt. De most már túlzásba visszük a "sterilitást". A győri Waldorf iskolába most lett egy ÁNTSZ-es szülő, Biztos elszaladna. :)
Én most újítok fel egy ezernyolcszázas évekből való füstös konyhát. Egy gyönyörű nyitott kéménnyel. Hát azt hiszem elég kevés háziasszony vállalná be mint saját konyha. Pedig ott lehetne igazán érdekeset sütni főzni.
Köszönöm! Bíztatásnak veszem! :)
Törlés